Ars poetica

Urbi és Zoli

Imádunk dolgozni a szőlőnkben! Imádunk -5 fokban metszeni, és 45 fokban fürtritkítást végezni! Előre érezzük a szánkban a saját borunk ízét! Előre látjuk a Variszkusz palackokat a barátaink asztalán. Igazság szerint, nincs olyan mozzanata a nadapi Csúcsos-hegy lábánál végzett szőlészeti munkának, amit ne szeretnénk. Emiatt tudjuk, hogy kiváltságosak vagyunk, és ezért még sokáig fogunk szőlő munkával és szép borok készítésével foglalkozni. Nincs tudásunk, mégis a legmagasabbra tesszük a lécet. Ha a szőlőt elviszik a seregélyek - legyintünk egyet. Ha a telepített oltványok nem erednek meg - újrakezdjük a telepítést. Ha a teljes termést elveri a jég - együtt kacagunk. Mi vagyunk a Nadapi Bolondok. Ez a mi hitvallásunk.
Bácsi Zoltán és Urbán Zsolt


A címketervezőnk

Brigitta a címketervezőnk

A szőlőben élő barátunk :)

Variszkuszi gyík

Facebook

Megosztás a facebookon
Írta: Bácsi Zoltán - 2009 december 19.   

Herczku Furmint

Tokaji Ősz, 2007

Herczku Ágnes... és itt ugornom kell egyet. Mert nem írnék Demeter Zoliról, Berecz  Stephanie-ról és a Pendits-ről, de annál inkább írnék a traktorgarázsról és Herczku Ágiról. Mert minek is tagadjam, szerelem volt ez első látásra. De a legjobb fajtából. Mert Herczku Ági bár elvarázsolt szépségével, öltözetével, nyílt tekintetével, a tehetségével, a törékenynek tűnő test váratlanul férfias kézfogásával, de elsősorban az ragadott meg, ahogy a hangjával ... átszellemítette, beolajozta és bearanyozta, értelmessé tette, katalizálta azt a Szepsy Furmintot, amiből már csak egy csöpp volt a poharamban.

(a kép forrása)

Abban a pillanatban világosan láttam, hogy bort ezentúl már csak zene mellett, csak magyar népzene mellett és Herczku Ági mellett szabad fogyasztani, nincs más esély, mint a Herczku Furmint, s ha e kettő együttjár, akkor nem számít a hőmérséklet, kit érdekel a pohár formája, nem kell dekantáló, Ági lesz a dekantáló, ő nyitja majd meg számunkra a bort, rajta keresztül jut el hozzám-hozzánk a bor, és rögtön célbatalál. Két centiliter Furmint - mámor azonnal. Két centiliter Furmint - azonnali átlényegülés. Két centiliter Furmint - megvilágosodás. Buddhisták kutatják ezt két és fél évezrede, mormolják az AUM-ot, szaggatják a térdszalagot, de nem jönnek rá, sajnos csak kevesen jönnek rá, hogy az út a Boron keresztül vezet. De mi most már tudjuk, hogy amikor az Út a Boron keresztül vezet, akkor van helyszín, a traktorgarázs, és van hang, Herczku Ágié, és van társaság, a Borisszáké. Szem könnybelábad, test elernyed, éberség oda, érzelmek előszöknek, Ági pedig elhalkul, vége az első dalnak, hívja a bandát, és amikor az első négy perc énekétől már elköteleztem magam mellette egy életre, megmutatja, hogy mennyi minden másról szólhat még a zenéje. És én újra elámulok. Oldalra fordulok, Ráhin barátomat látom, aki még szorongatja a poharát, ahogy tette 3 éve Bussay dokinál, poharában a 2003-mas Esküvé, 15 percig tartogatta az első korty után a többit, aztán odasúgta nekem (élete első borkóstolóján), "Te Zoli, ez a legrosszabb bora?!!!". Előre nézek, az asztal másik oldalán Márta és fia, azt látom, hogy maximális figyelemmel és befogadással valami hasonlón mennek át, mint én. Továbbfordulok, ott látom Stephaniet és Zsoltot, átszellemültek. Demeter Zoli komoly, ő hívta meg Ágit.

 

Herczku Ágnes

(a kép forrása)


... van a nagy, tettetett átszellemülés. Látni az embereken, a testtartásukon, a finoman erőltetett mosolyukon, látni a koncentrációt, ahogy várják a dal végét, hogy elsőként tapsolhassanak, mert úgy illik. Aztán van a nagy ezoterikus beállítottság, minden egy nagy csoda, te is csoda vagy és én is, az élet is, sőt te én vagyok, és én te, és ezért én mosolygok, hisz ez olyan jó, hát van ez a fajta mosolygás is. Tavaly szeptember óta van a nagy traktorgarázsmosolygás. A traktorgarázsmosolygás belső mosoly, ami kiül az arcra, széppé teszi a testtartást, értelmessé a létezést, mert nincs más esélyünk, mint hinni abban, hogy jó időben vagyunk és jó helyen, és a környező dolgoknak, fénynek-hangnak-illatnak-embernek egy olyan elegye van jelen, ami énbennem is leképeződik, és fiatallá tesz és széppé, és értelmet ad a levésnek, egyensúlyt hoz, és én ezt megélem, de azonnal megélem, és nem kell realizálni és átgondolni, csak vagyok benne, és ez jó. Két centiliter Furminttal. Megszűnik az alkohol-sav-extrakt, és test-lélek-szellem, és általában a szentháromság egyensúlya, bor van és zene, Furmint és Hercku. Körülnéztem hát, egy pillanatra megfeledkezve a dalról, és embereket láttam, átitatódva az élménnyel, átszellemülve, és tudtam, hogy a traktorgarázs templom, templomban vagyok, és legyetek irigyek papok és lelkészek, mert ezt keresitek, ez lenne a cél, akár tudjátok, akár nem, megragadni őket valahogy, azt a pár öreget, aki még elmegy hozzátok, és aztán ők elmesélnék otthon, és lennének többen.

Szeretek templomban lenni, templomba bekukkantani, már egész fiatalkorom óta. Itt leltem meg az értelmét. Nem kell feltétlen templomba járni, járjunk inkább szőlőbe! Nem kell befizetni jógára, tessék metszeni! Nem kell a transzcendentális meditáció, 8 óra a dűlőben, és kitisztulnak a gondolatok. Nem kell a tavaszi böjt! A szőlőben éhség nincs, szomjúság nincs, internet nincs, zavaró gondolatok nincsenek, minden, ami különben egyre gyorsul, itt szépen belassul, hideg viszont van, meleg van, szél van, harangzúgás van, idő megszűnik, íme, bizonyítva van a (meta)fizika egyik tétele, márpedig idő tényleg nem létezik, de ehhez ki kell menni a szőlőbe, és sárban kell járni, és dúdolni kell, de nem mást, mint a nagy traktorgarázs dalt.

Olyan nagyon sokáig fordultam csak befelé, hogy aztán ellenpontozásképp, kb. tíz évvel ezelőttől elkezdtem masszívan kifelé fordulni. Anti- és metakommunikáció és szavak nélküli megértés helyett átcsapni az ellentettjébe, és pimaszul szókimondónak lenni, és figyelni éberen, hogyan reagál a másik, lehet-e szemfelpattintani, finoman provokálni, hogy kisüssünk együtt valami újat. Mi mást is tehettem volna, már a Homonna Furmintnál jártunk, Attila keveset beszélt, vagy inkább nem beszélt, Ági a következő dalra készülődött, fölpattantam, odanyargaltam, bemutatkoztam, és elmondtam, hogy ..., hogy ezt ezentúl már nem kéne másképp, mert ez itt annyira együtt van, ez az aranymetszés, nem más, tökéletes arányok, Ági beágyazott valamit, de végérvényesen, és láttam magam körül a más nemzetiségűeket, akik nem is feltétlen értettek minden szót a dalból, de őket is úgy érintette, mint engem, no és ez lesz a lényege a dalnak és a magyar nyelvnek, mi más, ha nem ez, ha nem az, hogy olyan ereje van, amitől a külföldi is magyarnak érzi magát.

...

Néhány héttel az Ősz után a Budai Fonóban jártam. Vettem Herczku Ági cédét. Elámultam. Nem tudtam, hogy hol tartsam, a lakásban, vagy a kocsiban, mindig azt lett volna jó hallgatni. Az oldalbordám úgy nézett rám, mint egy ütődöttre, nem értette a váltást. Iron Maiden és Scorpions, Piramis és Mobil, Jim Morrison és Hendrix, Floyd és Yes, Tátrai és S-Modell, Stevie Ray Vaughan és Tom Waits, Quimby és Kaukázus, és most Herczku Ági és Furmint. Tökéletes az ív.

A 2007-es Tokaji Ősz óta minden héten beugrott, hogy leírom az élményt. De a történet most ért körbe. Mert az elmúlt kilenc hónapban sokszor és sok örömöt kaptam Ági zenéjétől, Ági hangjától, és a magyar népzenétől általában. De úgy alakult, hogy kedves Barátom és hűséges Borissza-cimborám három gyermekéből a legidősebb, Eszter, hét évesen örökre elköltözött. Nem kell már szomorkodni, tudni lehetett az első évektől fogva, nagy terhet hozott ő magával, áttette hát a szüleire, akik nem meghajlottak, hanem emberből még szebb emberré értek a súly alatt. A ravatalozóban is Ági hangja szólt. Arany és kék szavakkal. Ilyen a zene. Szólnia kell lakodalomban és helye van a temetésen.

Kedves szervező Barátaim! Remélem újra találkozunk a Tokaji Őszön! Hívjátok meg Ágit újra! Hadd énekeljen nekünk! Nekünk ügyefogyottaknak, akik keresik és boncolgatják a bort, A Bor-t, akik borral együtt borászt is akarnak fogyasztani, és keresik a kegyeiket, s közben észrevétlen védőhálót vonnak a borász köré figyelmükkel és szeretetükkel, és nem adják alább, és olvassák Hamvast, és keresik a nagy összefüggést, és készen állnak az átváltozásra, és várják Mámort, és közben zarándokolnak, és készülnek ki a szőlőhegyre, kapálni és metszeni, de nem jönnek rá, hogy csak zene kell és tánc és bor és barát, de ezek nagyon, s ha ez mind megvan, akkor álljunk meg egy pillanatra, és mondjunk el egy imát, házi barkácsolásút akár, a nagy rendezőnek jó lesz az is.

2009. május



Vissza a többi cikkhez



 
Támogatja a Joomla! by