Ars poetica

Urbi és Zoli

Imádunk dolgozni a szőlőnkben! Imádunk -5 fokban metszeni, és 45 fokban fürtritkítást végezni! Előre érezzük a szánkban a saját borunk ízét! Előre látjuk a Variszkusz palackokat a barátaink asztalán. Igazság szerint, nincs olyan mozzanata a nadapi Csúcsos-hegy lábánál végzett szőlészeti munkának, amit ne szeretnénk. Emiatt tudjuk, hogy kiváltságosak vagyunk, és ezért még sokáig fogunk szőlő munkával és szép borok készítésével foglalkozni. Nincs tudásunk, mégis a legmagasabbra tesszük a lécet. Ha a szőlőt elviszik a seregélyek - legyintünk egyet. Ha a telepített oltványok nem erednek meg - újrakezdjük a telepítést. Ha a teljes termést elveri a jég - együtt kacagunk. Mi vagyunk a Nadapi Bolondok. Ez a mi hitvallásunk.
Bácsi Zoltán és Urbán Zsolt


A címketervezőnk

Brigitta a címketervezőnk

A szőlőben élő barátunk :)

Variszkuszi gyík

Facebook

Megosztás a facebookon
Írta: Bácsi Zoltán - 2010 június 7.   

Akkor a róka átfut a sorok között..., avagy Szepsy István Nyúlászó Furmintja

Szepsy IstvánSzepsy-kóstoló. A poharakban Nyúlászó Furmint. Pista mesél. Hetven ember hallgatja. Azt próbálja meg visszaadni számunkra, miért néz fel a Nyúlászó-dűlőre és a borra, amely ott készül. Miért adja majd ez a terület a legfontosabb borát. Milyenek a tőkék, milyen a kőzet, milyen arra az időjárás. Milyen érzés megpillantani a dűlőt a távolból, és milyen a látvány a dűlőből. Milyenek ott az illatok és a színek. Miért van kiemelkedő hangulata a helynek, miért érzi ott jól magát az ember. Nem könnyű feladat, eleinte nehezen találja a szavakat. Aztán elkezd mesélni.

(a kép forrása)

Egy ízben egy francia (bizonyos Didier) járt nálam. Lelkesen meséltem neki a Nyúlászóról, de egy idő után Didier megállított: »Kedves Pista, annyit mesélsz erről a helyről, és olyan tűzzel, hogy szeretném látni! Menjünk ki a dűlőbe, mutasd meg nekem a területet, folytassuk ott a beszélgetést!« Felkaptunk egy palack Nyúlászó Furmintot, autóba pattantunk, kimentünk a dűlőbe, leültünk a sárga, agyagos földre egy tőke alá. Május második felében jártunk, a szőlő épp virágzott. Érezték már önök a szőlővirág illatát? Ha nem, akkor tessék bepótolni, mert az semmi mással össze nem mérhető, mámorító érzés. Szóval ott ültünk a tőkék között, virágzáskor, a nap már lenyugodott, csodálatos fények jelentek meg, és akkor felbukkant a sor végén egy őz. Megnézett minket magának, majd odébbállt. Ittunk egy kortyot. Kevéssel később átfutott a sorok között egy róka. Megvillant a szeme. Aztán, ... él a dűlőben egy rendkívül félénk madár, épp oda fészkelt a közelünkbe. Annyira félénk, hogy ha embert lát a közelben, akkor be sem merészkedik a sorok közé. Most odaröppent a fészkéhez, majd leszállt a földre, odaugrált a francia lábához, és elkezdte csipkedni a bakancsát. A francia meg elsírta magát. Megértette. Azt akarom ezzel mondani, hogy... hogy nem kétséges, és vitán fölül áll – ez a borászat.”

 

Szepsy István

(a kép forrása)


Idáig a történet. És itt meg kell állni egy pillanatra. Mit jelent az, hogy EZ a borászat?

Mert mi NEM a borászat? A borászat nem szőlőmunka és nem borkészítés. Nem művelésmód és metszés, növényvédelem és talajművelés, korai hajtásválogatás és fürtritkítás és hozamkorlátozás és hordóhasználat. A borászat nem fajélesztő vagy vadélesztő, reduktív vagy oxidatív, nem kóracél vagy fahordó, nem mineralitás vagy gyümölcsösség. A borászat nem az alkohol-sav-cukor-extrakt-glicerin megfelelő arányának keresése. A borászat nem nagyüzemi, kézműves, bio vagy organikus. A borászat nem újvilág vagy óvilág, de még csak nem is a terroir faggatása. A borászat nem pénzkeresés, de nem is hobbi, önkifejezés, útkeresés, értékalkotás vagy hagyományőrzés. A borászat az, hogy van a tőke és az ember, van Természet és van Ember. A Természet tanító, az Ember, ha képes rá, tanítvány. A Természetben felfedezhető és tetten érhető, látható-szagolható-érthető-tapasztalható az Ember által oly mélyen vágyott Harmónia. A Természet megmutatja magát, legalábbis az arra érdemesnek. Ehhez viszont tenni kell. Oda kell menni. Korán kell kelni. Kapát kell ragadni és metszőollót. Tűrni kell a hideget, a szelet, a forróságot. El kell fogadni a jégesőt. Ébernek kell lenni. A testet és a szellemet frissen kell tartani. A szőlő rezgésére rá kell hangolódni, a tanításait meg kell érteni, be kell építeni, és cselekedni kell. Omar Khajjámot kell olvasni. Tudni kell, hogy a minőség növelése egy szint után már nem más, mint a „tőke és az ember közötti kapcsolat elmélyítése”. Akkor a róka átfut a sorok közt és a madárka belecsipked a bakancsunk szélébe. Akkor megértjük a Nyúlászó Furmintot.

Az igazság az, hogy mindez teljesen értelmetlen.
Az igazság az, hogy ez már annyira értelmetlen, hogy csak ennek van értelme.

 

Vissza a többi cikkhez


 
Támogatja a Joomla! by