Ars poetica

Urbi és Zoli

Imádunk dolgozni a szőlőnkben! Imádunk -5 fokban metszeni, és 45 fokban fürtritkítást végezni! Előre érezzük a szánkban a saját borunk ízét! Előre látjuk a Variszkusz palackokat a barátaink asztalán. Igazság szerint, nincs olyan mozzanata a nadapi Csúcsos-hegy lábánál végzett szőlészeti munkának, amit ne szeretnénk. Emiatt tudjuk, hogy kiváltságosak vagyunk, és ezért még sokáig fogunk szőlő munkával és szép borok készítésével foglalkozni. Nincs tudásunk, mégis a legmagasabbra tesszük a lécet. Ha a szőlőt elviszik a seregélyek - legyintünk egyet. Ha a telepített oltványok nem erednek meg - újrakezdjük a telepítést. Ha a teljes termést elveri a jég - együtt kacagunk. Mi vagyunk a Nadapi Bolondok. Ez a mi hitvallásunk.
Bácsi Zoltán és Urbán Zsolt


A címketervezőnk

Brigitta a címketervezőnk

A szőlőben élő barátunk :)

Variszkuszi gyík

Facebook

Megosztás a facebookon
Írta: Bácsi Zoltán - 2010 november 22.   

Bor és zongora - II.

Baráti körbenSpontán ötlet szülte az eseményt. Két évvel ezelőtt a szemközti ház ablakából zene szűrődött ki. Bekukkantottam az utcáról. Nappalit láttam néhány emberrel. Valaki hegedűn játszott, egy másik fiatal valamilyen fúvós hangszeren, és ... és ez nekem tetszett. Lelkiismeret furdalás nélkül leskelődni kezdtem. Azt találtam, hogy néhányan zenélnek – néhányan pedig hallgatják a zenét, miközben a legkülönfélébb dolgokat csinálják. Volt aki újságot böngészett, más pedig teázott. Rájöttem, hogy az ötlet tökéletes, csak egy dolog hibádzik belőle: néhány jó palack bor. Elhatároztam, hogy összehozom a kamarazenét a borkóstolással.

Nem kellett sokáig várnom. 2009 Húsvétján locsolkodni mentem Botonddal, és (véletlenül) megismerkedtem Botond óvodás társa nővérével, Verkával. Kiderült, hogy (véletlenül) a grazi zeneművészeti egyetemen tanul, zongorán játszik. Kezemben a kölnis üveggel feldobtam neki a témát. Ő pedig hirtelen felindulásból igent mondott.


Bor és olaj

 

Verka elárulta, hogy addig bort még csak kannából és kólával. Semmi baj, könnyedén kezeltük a problémát. Ő hozta a barátját és a CD-it, én pedig a pincémből a számomra legkedvesebb borokat. Volt Bussay, Losonci Bálint, Ráspi, Juhász Testvérek, Bott Judit, legvégül egy Degenfeld édes szamorodni. Néhány óra alatt összeállt a koncepció.

Az első bor és zongora estet 2009 nyarán tartottuk meg a nappalinkban. Minden jegy elkelt, vagyis épp annyian jöttek el, amennyi ülőalkalmatosságot találtunk a lakásban. Jöttek borissza cimborák a feleségeikkel, és jöttek borászok. Nagyon jól sikerült. ... de az idei magasan felülírta a tavalyit.

Verka és két barátja, Jani és Ági, Urbi és Brigi, Ráhin és Ági, Gergő, Szecskő Tomi, Michael, Vercsi, Judit és Zoli. Hangulatos nappali, finom szendvicsek, friss pogácsák, Szecskő Tomi sonkával és sajttal töltött kiflijei, szép fények, langymeleg este és remek borok.

Az igazság az, hogy Verka még nem egy tapasztalt borszakértő. Bár a tavalyi szeánsz óta saját bevallása szerint úton-útfélen a borral találja szembe magát, s ezt szereti. El is hiszem. Hogy nem érti még a bort? Ez a legjobb. Nem volt kérdés számomra, hogy művészként egy kortyból felismeri majd a tehetséget, s azonnal köti hozzá a megfelelő művet. Így is történt. A menetrend egyszerű: minden meghívott hozza az egyik kedvenc borát. Széttöltjük, elsőként Verkának. Verka iszik egy kortyot, és vár. Addig a bor tulajdonosa mesél. Miért is szereti ezt a bort, miért ezt választotta. Közben Verka kortyol még egyet. Majd azt mondja, ez neki Chopin, nem kérdés. Mi elhisszük neki. Ő kikeresi a kottát, egy pillanatra elmélyül, átlényegül, és leüti az első billentyűt, s a többiek is átlényegülnek, és engedik, hogy a belső billentyűjüket a zenemű átbillentse.

 

Verka


Verka nem tudott hibázni. És nem azért, mert nem értünk a komolyzenéhez.

A – közel – teljesség kedvéért álljon itt a lista.

1. Bott Frigyes Tramini-hez – Bach: Allemande, g-moll angol szvit

2. Szecskő Királyleányka, 2007 – Haydn: E-dúr szonáta II.tétel (Hob. XVI:13)

3. Bácsi – Urbán Variszkusz 2009, Száraz – Mendelssohn: E-dúr Dal szöveg nélkül (Op.30 Nr.1)

4. Szentesi Jóska „A” Cuvée – Bach: Prelúdium, g-moll angol szvit

5. Riffel Riesling – Mozart: D-dúr szonáta II.tétel (KV 311)

6. Szecskő Szürkebarát, 2008 – Janis Joplin: Pleasant Moments, Ragtime Waltz

7. Szeremley Szirén – Mendelssohn: A-dúr dal szöveg nélkül (Op.19 Nr.4)

8. Bussay Furmint, Kerkaborum (18 hónapig hordóban) – Beethoven: Cis-moll "Holdfény"-szonáta I.tétel (Op.27 Nr.2)

9. Orsolya 2008 / Bach: C-dúr prelúdium (Ave Maria)

10. Pannonhalmi Apátsági Pincészet Infusio – Chopin: Noctürn, Op. 32 Nr.1

11. St. Andrea – Csakegyszóval Pinot Noir - Duke Ellington: Solitude

12. Bácsi – Urbán Variszkusz 2009, Édes – ... erre bizony már nem volt zenemű ...

 

Borsor


Annyi minden jó történt! Ahogy Józsi, aki életében először járt nálunk, s a társaság színe-javát nem ismerte, könnyedén beilleszkedett. Ahogy fokozatosan átalakult a gyönyörűen előkészített asztal, s egy polgári környezet esztétikus elrendezéséből igazi borissza asztallá vált, amit a falatkákra éhes népség a negyedik tétel után megrohamoz. Ahogy a fehér borok utáni spontán szünetben a népek kiözönlettek a teraszra dohányozni és jókedvű diskurzusokat folytatni. Ahogy a társaság tagjai fél óra alatt szétkapkodták a Szecskő Kati-féle kifliket a fonott kosárból. Ahogy Tamás mindenféle extra felhang nélkül mondja a boráról: -Tőkénként 60 dekás terheléssel készült. Valaki visszakérdez: - És a Királyleányka? Tamás: - Az is. Ahogy az elvadult „művelt alkeszek” az illatok és ízek „ízekre szedése” helyett elkezdtek a bor lelkéről beszélgetni, sztorizni. Ahogy a végig csendben figyelő borissza kijelenti, hogy ő egy DVD-vel készült a borához, és azon kívül, hogy ebbe most bele kellene kukkantani, minden családot meg is ajándékozna egy példánnyal. Gotan Project és Káli Kövek. Ahogy az angolt a magyarnál jobban bíró Michael éjfél előtt elbúcsúzik, és azt mondja, hogy ez elképesztő volt, csöppet sem unatkozott, nagyon köszöni.

 

Terített asztal


Nagyon szeretem az értelmetlennek tűnő dolgokat. No, ez tipikusan ilyen volt. Jó nagy felhajtást csapni. Rohanni, pörögni, szervezni, levelezni, piacra menni,. A lakást szétszedni darabokra, a maximum 17 főt összetrombitálni, a pénteki forgalomban pincébe kirobogni, 2-2 palack édes és száraz Variszkuszt lefejteni hordóból, hordót visszatölteni az úszófedeles tartályból, rohanni Verkához, zongorát darabokra szedni, autóba begyömöszölni, átcipelni-összeszerelni a nappaliban, a későn jövőket megvárni, az eseményt lelkesen megélni, a meghívottakkal törődni, utolsó vendéget is a kapuban átölelni búcsúzóul, szolídan rendet rakni, mosogatógépet beindítani, lefeküdni hajnali kettőkor. Majd felkelni 6.30-kor és indulni szüretelni Nadapra, ahol tíz barát vár.

Mi tagadás, az egész esemény meglehetősen őrülteknek való volt. De az élet azzal is megtámogatta az őrültségünket, hogy a 11. kerületben aznap este volt a lomtalanítás. A házunk előtt húsz köbméternyi cucc állt okosan szelektálva, és megőrizve. Azt a kontrasztot, amit a házunk előtt felhalmozott, fémet-fát-alumíniumot-antikot tartalmazó kupacok és a falakon belül zajló bor-zongora őrület között fennállt, nem lehetett nem észrevenni. Számomra ez volt a megerősítés. Jókor lenni, jó helyen, a megfelelő emberekkel. Kint a klánok harca a bevételért. Egy tévé – fél kiló réz – 1.200 Ft a MÉH telepen. Bent, ... ,bent valami egészen más. ... még gondolkodnom kell, hogy pontosan mi. Érezni érzem. Dallamok, ízek, illatok, mámor. Csillogó tekintetek. Tisztelgés a hagyományok előtt. A legszerethetőbb bolondság. Omar Khajjám ujjong és bort tölt kancsójából az örök vadászmezőkön. Szeremley Huba csettint egyet, igaza van, a bor valóban képes minőséget csempészni az élet minden apró tevékenységébe.


Bácsi Zoltán

2010. november 22.


Vissza a többi cikkhez



 
Támogatja a Joomla! by